Egy csillogó szemű manócska játszik mellettem. Ő Luca baba. Csend van, ritka pillanat. Olykor vigyorogva rám néz, kíváncsi mi készül, majd rendre visszatér halaszthatatlan baba projektjéhez. Már percek óta színes építőelemeket pakol egy kupacba, hogy onnét vidám dej-dejezéssel tovább pakolja. Neki még az okoz örömet, ha az elemeket egymásra rakva magas tornyokat építünk. Számomra is mókás, amikor rendrakás közben ugyanezeket az elemeket egymásba teszem és egy színes muffint kapok. Mennyivel kevesebb helyet foglal, és mennyivel finomabb is ...
De miért is született meg a legkisebb ApróSéf gondolata? Luca 8 hónapos lesz és messze vagyunk még az igazi, vasárnapi, csajos muffin készítéstől, de lelkes anyukaként a hozzátáplálás már javában düböröghetne. A blog egyik célja, hogy megosszam veletek tapasztalataimat, és blogba fűzzem az ilyen irányú próbálkozásomat, játékosan túlzó vágyamat, hogy apa szeme fényéből egy igazi kis ínyencet neveljek. Álmodozás közben persze rögtön rámtör a valóság, hogy a hozzátáplálás még nem dübörög. Igy kérlek benneteket, hogy osszátok meg velem és egymással is tapasztalataitokat és ezzel váljon ez a blog egy fiatalos és lelkes fórummá. Osszátok meg velem és egymással élményeiteket, sikereiteket, hiszen a legjobb beszélgetések az asztal körül történnek. Legyen azon igazi muffin, vagy "manóétel" tálalva...
